Melléktermék vagy hulladék? Mitől és legfőképp kitől függ ez ma Magyarországon? Nem mindegy, hogy a romlott tejtermék vagy épp a 4-es metró alagútjának fúrásánál felszínre hozott jó minőségű agyag milyen sorsra jut. Nem mindegy ez senkinek sem – hiszen a melléktermék esetében a vásárló fizet az elszállításnál, a hulladék esetében azonban a termelő állja a szállítás költségeit.
Tegnap a KSZGYSZ konferenciáján összegyűlt a szakma, hogy tisztázzák a melléktermék kérdését. Azonban a szabályozás útvesztőjében még mindig a kiskapuk keresése és a hosszú, idegölő harcok, engedélyeztetések dominálnak. Dr. Farkas Hilda, a KSZGYSZ ügyvezetője egy kötetlen, konstruktív és párbeszédre nyitott konferenciát biztosított.
Számos esetben felmerül kérdésként, problémaként, hogy mi melléktermék és mi hulladék. Vegyünk egy példát – mint kiderült, abból sok van. Ugyanis nem mindegy, hogy melyik megye melyik felügyelőségéhez fordulunk engedélyeztetésnél. Van, aki rugalmasabb az ügyintézésnél, van, aki nem. Ez már önmagában érdekes, hiszen azt hinné az ember, hogy nem kell harcolni, hogy egy termék előállatása során keletkező melléktermékünk valóban melléktermék státuszt kaphasson. Tehát a példa – egy épület bontásánál sok címeres téglát találunk, melynek darab ára igen magas, így szeretnénk, ha nem hulladék státuszt kapna, hanem lehetne még értékesíteni. De hogyan lesz a bontási és építési törmelékből melléktermék? Ami ma hulladék, az lehet, hogy holnap már nem az – mondta Lévay Tibor, az Atlas GEO Kft. projektvezetője. Maga az épület ugye nem hulladék. A tégla és a malter, amiből felépül sem hulladék. Szerencsére vannak jó példák, ahol a Környezetvédelmi Felügyelőséget sikerült meggyőzni és az értékes melléktermék nem hulladéklerakóban végzi.
Az állati melléktermékek esetében is számos kérdés felmerül. Van olyan áruház, aki kommunális szemétként szállíttatja el azt, amit melléktermékként még hasznosítani lehetne. Simon Anita, a Biofilter Zrt. cégcsoport igazgatója szerint az áruházak egyre tudatosabbak. Tudatosabbak – főleg a kommunális hulladék elhelyezésénél fizetett egyre magasabb hulladéklerakási díj miatt. Jó esetben az ételmaradék, lejárt fogyasztású élelmiszer a begyűjtés után konténerbe kerül, majd onnan tovább megy hasznosításra – biogáz előállítás, komposztálás, takarmány előállítás vagy égetés a sorsa. Viszont ahhoz, hogy valami egy áruházból komposztálható legyen a személyzet odafigyelését igényli, a csomagolóanyag hasznosítással is foglalkozni kell, plusz külön helyet kell találni a gyűjtésükre az áruházon belül. Még mindig megoldatlan kérdés a pékségi hulladék, mely ma legtöbb esetben a kommunális hulladékban végzi. Pedig a takarmányozás részéről nagy igény lenne rá. Ehhez azonban egy sor engedély/minősítés kell.
Az oly sokat módosított hulladékgazdálkodási törvényt várhatóan 2015-re egy letisztázott és használható kormányrendelet váltja föl. A Földművelésügyi Minisztériumot Dr. Szőgyényi-Kovács Szabolcs képviselte a konferencián – akitől a szervezet tagjai biztosítékot kaptak – a most készülő kormányrendelet egy egyszerűen, mindenki által jól használható rendszer lesz.
